Reggel a hasamon, félig fedetlen testtel, a nap sugaraira, madarak csicsergésére keltem. Hanyatt feküdtem, majd egy óriásit nyújtózkodtam. Pár perc elteltével azonnal ráeszméltem, hogy a férfi, akivel tegnap dugtam, eltűnt, nincs mellettem. Oldalra pillantottam, amikor egy gyönyörű vörös rózsát és egy kettőbe összehajtott fehér lapot találtam. Gyorsan felültem, gondosan magamra szorítottam a lepedőt -bár nem volt aki meglásson-, majd a levél után nyúltam.
"Drágaságom! Sajnálom, hogy magadra hagytalak, de ha nem teszem, akkor azon nyomban felkeltelek, hogy a csinos kis szádba dughassam a farkam, de annyira édesen szuszogtál, hogy nem volt ehhez szívem. Eszméletlen volt a tegnap éjszaka, szívesen megismételném. Egy fontos elintéznivalóm akadt, de kérlek, ne menj el. Szeretnék veled beszélni. Érezd otthoniasan magad. Sietek, ahogy tudok, Drága Idegen!"
Mi a fasz?! Azt hiszi, hogy ír nekem egy idióta levelet és azonnal újra ágyba bújok vele? Ha ezt hiszi, nagyon téved. Nem vagyok én ilyen nőcske, bár úgy tűnik, de nem. Nem tudom, hogy mi ütött belém tegnap este. Vajon a túl sok tequila okozta volna? De ezt nem kenhetem az alkoholra. Ha már megtettem, akkor illő lenne a következményeket is vállalnom. De azért megjegyzem, hogy józanul sosem tettem volna így. Undorítónak tartom az éjszakai viselkedésem. Bár tény, hogy jó erkölcsű nőként kellett volna cselekednem, de ... De még soha egész életemben nem éreztem ekkora erős, felemésztő perzselő vonzalmat valaki iránt. Sokkal jobb lett volna, ha párkapcsolatban vagyunk, akkor legalább most nem éreznék némi bűntudatot. Még soha sem szexeltem idegennel és soha nem is terveztem ilyet. Egész életemben két barátom volt és 25 éves vagyok. Bármilyen fájdalmas, de be kell vallanom, hogy egyik exemmel sem volt ilyen észveszejtő a szex. A tegnap este összesen 4 orgazmusom volt. Egész életemben nem volt ennyi. Ez a pasi nagyon tudja a dolgát, és tegnap volt szerencsém megtudni, hogy milyen jól tudja a dolgát. Igazán kellemes este volt. De nem ismételném meg. Nem vagyunk kapcsolatban és ez nem helyes.
Anyám már biztosan forog a sírjában, amiért ilyen ribanc lettem egy éjszakára egy igen jóképű férfi kedvéért. Ha élne, biztosan elsüllyedne szégyenében. Nem erre nevelt engem az én tisztességes anyám. Mindig arra tanított, hogy csak házasság után adjam oda magamat a kiválasztott férfinak, akivel az egész életemet leélhetem. 20 éves voltam, amikor tüdőrákban meghalt. Fél évig szenvedett. Mindenféle terápiára elvittem, de nem használtak. Folyamatosan csak hányt és feküdt. Az utolsó hónapban már kerekesszékre szorult, annyira leépült az így is gyenge szervezete. Csak ő volt nekem és senki más.
Az apám még a születésem után három évvel elhagyta, és a bátyámat is magával vitte. Egyikőjükre sem emlékszem tisztán. Bár annyi halványan rémlik, hogy egyszer négyesben elmentünk piknikezni a rétre, ami mellett egy játszótér volt. Nagyon kicsi voltam, talán két és fél éves lehettem. Ez az egyetlen emlékem, ami megmaradt rólunk. Emlékszem, hogy apu cége éppen megnyert valami üzletet, amit a piknikkel ünnepeltünk. Nagyon jól ment neki az üzlet, okos volt és értette a dolgát, viszont miután elhagyta anyámat, kisemmizett minket. Alig volt pénzünk akkoriban.
Aztán anyu összekapta magát, mert voltam én három éves nyűg a nyakán, akit még fel kellett nevelnie. Mindent megtett értem. Lassan beleszeretett egy férfibe, gazdag volt, de amint megtudta, hogy anyám beteg, ő is otthagyott minket. Bár hagyott ránk pénzt, de anyám csak jobban összeroppant. Az egyik nap mikor hazaértem a munkából, már holtan találtam. Többé nem ölelt magához, nem mondta, hogy szeret, nem csókolta meg a homlokom, nem fogta a kezem és biztatott, amikor éppen elbuktam és csalódást okoztam magamnak. Már nem volt. Már csak a hideg, halványkék teste volt a szoba padlóján. Gondolataim szerint éppen a konyhába, vagy a másik szobába indulhatott, de összeesett és meghalt.
Anyám tisztességre nevelt, ezért nem fogok itt maradni! Gyorsan fel is keltem az ágyból, felkapkodtam a ruháimat, majd azon vacakoltam, hogy elmenjek-e fürdeni, vagy se. De végül úgy döntöttem, hogy lemosom magamról a tegnapi koszt. Gyorsan végeztem, nem időztem, majd magamra aggattam a tegnapi ruháimat, ujjaimmal kifésültem a hajam, majd kifestettem a szempillám és kirúzsoztam a számat halvány rózsaszínre. Utoljára belenéztem a tükörbe, majd az ajtó felé indultam.
Éppen nyitottam volna ki az ajtót, amikor az magától kinyílt. Vagyis azt hittem, hogy magától, de valójában egy izmos testű férfi volt a küszöb túloldalán, akinek felsőtestén feszült a halványkék ing. Egy percig dermedten álltam, majd kínosan próbáltam lejjebb húzni a combjaimon a ruhámat.
-Nocsak, nocsak. Hova igyekszik a hölgy?- kérdezte csábosan az idegen, akinek a nevét most sem tudom. Bár élne az anyám és jól megrugdosna azért, amit tegnap tettem.
-Nocsak, nocsak. A hölgy igyekszik elmenni.- felelten elutasító hangnemmel.
-Mindig is tudtam, hogy szeretsz elmenni.- nevetett fel. -Ha jól számolom a tegnap 4 alkalommal mentél el egymás után. Miattam volt és úgy vélem igen is élvezted. Meglep, hogy nem akarsz itt maradni, hogy még egy napot a farkammal tölthess.- újból nevetett, de ezúttal lenézően.
-Igen, jól számoltad. És ez lesz az ötödik alkalom és ez is miattad lesz, de nem olyan értelemben, mint szeretnéd.- mondtam gyorsan és flegmán.
-Nem olyan értelemben, mint szeretném? Miből gondolod, hogy szeretném? Bár hagyjuk ezt. Én is és te is nagyon jól tudjuk, hogy újra benned akarok lenni. A puncidban és a szádban.- szemei ravaszul csillogtak.
-Indulnom kell.- sütöttem le szemeimet, majd indultam volna, de a könyökömnél fogva maga után rántott.
-Biztos vagy ebben?-kérdezte suttogva.
-Igen. Biztos vagyok benne.-
-Ahogy érzed, angyalom.- mondta, majd elengedte a kezem, és hangosan becsapta maga után az ajtót.
Bassza meg. Tudtam, hogy nem szabadna itt lefürdenem. Megspórolhattam volna vele egy csomó időt és akkor nem kellett volna összetalálkoznom újból ezzel a pasival.
* * * * *
Pocsék ez a mai nap. Hétfő van, esik az eső, és dolgoznom kell. Háromnegyed nyolc van, nekem pedig nagyon kell sietnem, ugyanis nem késhetek, hisz ma lesz egy fontos megbeszélünk az új partnerünkkel, aki segít beruházni nekünk az új "Lady Helicopter" projektben. Mr. Dillon nagy örömmel fogadta ötleteimet az üggyel kapcsolatban, és nagyon szeretnék Franciaországba menni vele az egyik legfontosabb konferenciára, most pedig, ha kések, elrontom az esélyeimet, így öt percen belül már az Audia A3-ban ültem.Elsőnek haza felé vettem az irányt, hogy átöltözhessek, majd a munkahelyemre indultam. Az út közben 2 piros lámpán mentem át és majdnem elütöttem a zebrán egy idős nénit.
-Jó reggelt, Dalma.- köszöntöttem a recepcióst.
-Jó reggelt. Miss Freeze. A reggeli teája az asztalon van.- mosolygott kedvesen. Dalma egy nagyon aranyos, kedves és segítőkész lány.Mindig mosolyog és vidám és a csodás teste miatt minden férfi oda van érte. Gyorsan dobtan neki egy légpuszit, majd rohantam is az irodámba lepakolni a cuccaimat. Leültem az asztalomhoz, bekapcsoltam a komputerem, majd kortyolgatni kezdtem jóleső, meleg italomat, miközben a papírjaimat is összeszedtem az értekezletre, ami fél kilenckor kezdődik.
-Helló.- a hirtelen hangra összerezzentem. Felpillantva főnökömet, Mr. Mark Dillon-t találtam az ajtófélfának támaszkodva. Annyira belemerültem, hogy pontosan, precízen előkészítsek mindent, hogy még azt sem vettem észre, hogy valaki kinyitotta az ajtómat. Hú, hosszú lesz a mai nap.
-Jó reggelt, Mr. Dillon. Segíthetek valamiben?- kérdeztem halkan. Egy picit mindig féltem ettől a pasitól. Arrogáns és lenéző volt másokkal szemben. Bár néha voltak jó pillanatai. Emlékszem, múlt hét kedd reggelén még a teámat is ő készítette el. Annyira meglepődtem, amikor bevallotta, hogy az ő műve volt, hogy a számban lévő folyadékot az öltönyére köptem. Szerencsére nem rúgott ki, sőt egyetlen rossz szava sem volt felém, csak kinevetett. Szerintem ő maga is meglepődött saját gesztusán.
-Az értekezlet előtt szeretném átnézni a papírokat még egyszer. Add ide őket, kérlek.- mondta rám se nézve. Valamit a telefonjával ügyeskedett. Ahogy elnéztem nagyon bele volt merülve. Szemöldökét összehúzta, homloka pedig ráncos lett. Ideges látványára kuncognom kellett.
-Valami gond van, Miss Freeze?- kérdezte gorombán.
-Nem. Elnézést.- mondtam zavartan. Azt hiszem bal lábbal kelhetett. -A papírok itt vannak.- óvatosan kocogtam oda a magassarkúmban és szűk szoknyámban, nehogy az szétszakadjon. Gyorsan odanyújtottam neki, mire ő rögtön el is vette. Megkapta azt,amit akart és már távozott is. Egy pillanattal sem vesztegetett többet drága idejéből, hogy az irodámban maradjon.
* * * * *
A tárgyalás tíz perc múlva kezdődik. A csapatunk tagjai, Colt, Rayn, Lisa és én már a teremben ülünk zsémbes főnökünket várva. Mindannyian rengeteg munkát öltöttünk ebbe a projektbe, hisz ez mindegyikőnk számára nagy előrelépést jelent, sőt ha sikerül megegyezni a céggel, mely segítene beruházni nekünk, akkor a cégünk anyagi helyzetén is javítanánk. Így is kőbiztos anyagi alappal rendelkezik cégünk, de a jóból a több sosem árt!
